Tilos-erdő

A Tilos-erdő talán a legszebb és a legjobb állapotban fennmaradt képviselője a Közép-Európában rendkívül ritka sziki tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) erdőtársulásnak. A tölgyes a falutól nyugatra, a Tisza irányában helyezkedik el. Természetes úton alakult ki, ahogyan a folyómedrének sorozatos helyváltoztatását követően a magasabb térszinten elhelyezkedő ártéri ligeterdő kiszáradása és szikesedése felgyorsult. Az erdő jellegzetessége, hogy tisztásokkal sűrűn tagolt, ami a szukcessziós folyamatok dinamizmusának tudható be. Alföldi környezetben kimondottan ritkaságnak számít, hogy megtalálható egymás mellet mind a négy tölgyfajunk. Gazdag cserjésszintje mellett kiemelkedő botanikai értékei az erdőnek a lágyszárú ritkaságai, mint a tisztásokon nyíló magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a korcs nőszirom (Iris spuria) vagy az agárkosbor (Orchis morio), illetve karakterfajai, mint a sziki kocsord (Pendeanum officinale) vagy a réti őszirózsa (Aster sedifólius). A tavaszi geofiton aszpektus gyönyörű növénye a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis). Az erdő számos védett és fokozottan védett gerinces és gerinctelen állat élőhelye is, emiatt számos kutatás színhelye. A Tilos-erdő a hozzá tartozó legelővel a Hortobágyi Nemzeti Park részét képezi, emellett Bioszféra Rezervátum és Erdőrezervátum, melynek magterülete fokozottan védett.

 

 

 

A szikes növényzet rendhagyó megjelenési formája a sok szakmai vitát kiváltó sziki tölgyes és sziki magaskórós erdősztyeppje. A két hazai (ezzel világszerte számításba kerülő) legépebb maradvány (Ohati-erdő, újszentmargitai Tilos-erdő) mellett több magaskórós mező is őrzi az egykori előfordulásokat. A sziki tölgyes maradványok többségében érdekes módon erősen jelentkeznek ősmátrai hatások. Újszentmargitán például a csillagvirágnak az Északi-Középhegységre jellemző kisfaja nyugati csillagvirág él az elterjedtebb alföldi, ligeterdei helyett. Májusban tömegesen virít a magyar zergevirág. Vitatott kérdés a sziki tölgyesekben élő nagyszámú tölgyfaj őshonossága.

A sziki magaskórós képe meglehetősen egységes, ami a sziki gyeptársulásokra általában véve nagyon jellemző. Még a ritkább színező elemek is többé-kevésbé ugyanazok a flórajárás minden pontján, ideértve Békés megyét is (korcs nőszirom, aranyfürt, híres specialitása, a keskenylevelű lórom locus classicusa, Bélmegyer után Újszentmargitán, legutóbb a Hajta-vidéken és Ohaton is megkerült). A sziki kocsorddal gyökérkapcsoltságban élő laskagombaféle-specialitás viszont Újszentmargitát követően került elő a bélmegyeri Fáson. Jellemző egyes hidegkedvelő, másutt inkább lápréti fajok előfordulása is, mint a dárdás nádtippan dárdás nádtippan vagy a fehér zászpa Újszentmargitánál.

Valószínű, hogy legtöbb sziki társulásunk egységessége, az endemizmusok elterjedt mivolta a sziki növényzet régi, pleisztocén eredetére utal. Ebbe később melegkedvelő fajok is betelepedtek, vagy akár egész társulások mozaikjai, mint a tölgyesek a régebbi keletű sziki magaskórósokba.

 

Tiszántúl Jelenlegi elôfordulás helymegjelölése Megjegyzés

Újszentmargita Tilos erdô 4 egyed! Ôshonosságuk vitatható, a legújabb

(cp-DNS) vizsgálatok alapján

Tiszántúl

Egyes vizsgálatok szerint az eredeti sziki tölgyesekben jelen volt a molyhos tölgy. Mára csak egy viszonylag ép állomány maradt fönt Újszentmargita határában

a Tilos-erdôben, itt négy molyhos tölgy egyed áll.

 

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

 

 

A kocsányos tölgy szabad állásban széles koronájú, kúp alakú, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. Levelei kopaszok, vagy csillagszőrösek, a levéllemezez visszás-tojásdad, a levélváll „fülszerűen” szíves. A levelek rövid nyelűek, majdnem nyél nélküliek, szinte ülők. A levéllemez tagolt, a tagoltság mértéke a lemez csúcsától a válla felé haladva nő, karéjostól egészen az osztottig változik. A levélszél ép.
A porzós virágzata 2-4 cm hosszú. A porzós virágok kettősbogas barkavirágzatban rendeződnek. A termős virágai 1-5-ösével közös hosszú nyélen (innét a magyar név és nem a levélnyél hosszából) ülnek, aprók. A kettősbogas virágzatnak a középső, a főtengelyen lévő tagja marad csak meg, az oldaltengelyek virágai redukálódnak. A kupacs, amely a virágzat tövén csészeszerűen ül csak egy termést tart. A kupacspikkelyek szélükön összenőttek, csúcsukon szabadok, simák. Alsó állású magházból kialakult makk terméseinek csúcsán az elszáradt virágtakaró később is jól felfedezhető. A terméses kocsány is - nevének megfelelően - hosszú. Sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, értékes fája van. A kérge cseranyagban gazdag. Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás), olaja nem szárad. Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek.

 

 

 

 

 

Agárkosbor (Orchis morio)

Család: Orchideafélék (Familia: Orchidaceae)

 

 

A kosborfélék családjába tartozó, évelő 20-25 cm-es védett növény. Leggyakoribb kosborfajunk, azonban az Alföld területén élő állománya jelentősen visszaszorult, így leginkább középhegységeinkben és az ország nyugati részén található nagyobb egyedszámban. Májustól júniusig virágzó mediterrán származású közép-európai faj, leginkább száraz gyepekben, legelőkön található. Bíborszínű virágai füzérben fejlődnek, azonban nagyobb állományaiban gyakoriak a halvány virágú példányok és a különböző színárnyalatok is. Erre utal tudományos fajneve is, hiszen „moros” görögül bolondot jelent. A kosbor-fajoknak virágzó állapotban két gumója (ikergumója) van. Amelyik a csúcsán a földfeletti szárat viseli, az az idősebbik, az u. n. anyagumó, ennek belsejéből a tartaléktáplálék már a földfeletti szárba vándorolt, ezért az anyagumó fonnyadt, ráncos és megbarnult. A melette levő fiatalabb gumó a leánygumó. Ennek rügyéből fejlődik a következő évi szár. A leánygumó duzzadt, sima, fehér. Magháza tompán háromszögletű, haterű, csavarodott úgy, hogy a többi virágrészek megfordítottak, azaz a bimbóban alul levő részek a virágzáskor fent vannak és fordítva. Termése 3 kapoccsal nyíló tok, amelyben sok, igen apró és könnyű mag fejlődik.

Természetvédelmi értéke: 10.000 forint

 

 

 

22 Tilos-erdő Erdőrezervátum
Nagyalföld (szikes vidék), Tiszántúl, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Nyírerdő Rt.

magterület (MT):	22,3 ha
védőzóna (VZ):	40,0 ha
összes terület:	62,3 ha

Egyedülálló természeti értéket képviselő sziki tölgyes (erdőssztyepp-erdő), amelynek nagyobb lékeiben, mély fekvésű foltjaiban nádas, sziki kocsordos magaskórós, mozaikosan csenkeszes gyep található. A természetvédelem szempontjából "szentély"-terület, erdőgazdálkodási jelentősége azonban csekély.

Besorolás '99:

HTV Hosszútávú vizsgálatsorozat

 

 

A terület jogi helyzete

A HNP hazánk első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja. A védetté nyilvánító határozattal 1973-ban alakulhatott nemzeti parkká 52 ezer hektáros területen, amely a folyamatos bővítések és összevonások révén ma már több mint 82 ezer hektár védett területet foglal magába. A kihirdetésének jogszabályai az 1850/1972. és 1851/1972. számú OTvH Közlemények voltak, melyeket több módosítás (11/1993 KTM, 6/1996 KTM, 3/1998 KTM) követett. A Nemzetközi Természetvédelmi Únió (IUCN) védett területeket osztályozó rendszere II-es kategóriába sorolta a nemzeti parkot.

A HNP Újszentmargita Tilos-erdő erdőrezervátumának magterülete (22,3 ha) fokozottan védett terület (15/2000 KÖM).

Az eredeti törzsterületet és az Újszentmargitai erdőt ill. legelőt (52.000 ha) a 2100/1980. számú OKTH közlemény 1. pontja alapján Bioszféra Rezervátummá nyilvánították (UNESCO MAB Program).

Egyes részei a 2436/1980. OKTH számú közlemény 8. pontja alapján Ramsari Egyezmény alá tartozó területek. Ezek akkor pusztanévként kerültek felsorolásra a következőképpen: Zám, Pentezug, Angyalháza, Hortobágyi Halastó, Tiszafüredi Madárrezervátum TT, továbbá az Egyek-pusztakócsi mocsarak TT-ből Hagymás, Jusztus és Feketerét.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999. december 1-én a HNP területét (akkor 74.820 ha-t) felvette a Világörökség listára.

A terület rendeltetése

A HNP létesítéséről szóló dokumentumok alapján a védetté nyilvánított terület rendeltetése az alábbiakban foglalható össze.

Védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit, őrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát.

Biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának háborítatlan fészkelését és vonulását. Természetes körülmények között, hiteles formában őrizze és mutassa be a hagyományos pusztai életformát, a kiveszőfélben lévő ősi magyar állatfajtákat és a Hortobágy kulturális értékeit, történelmi emlékeit, tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.

Csillag- és egyhajúvirág

 

Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget” tartja a mondás, és úgy tűnik, a tavaszi virágok bíznak az ősi rigmusban. Debrecentől keletre február végén kinyíltak a fokozottan védett egyhajúvirágok. Ezek a lila kis virágok nagyon hasonlítanak a sáfrányokhoz, de külön családot képeznek. Nevüket onnan kapták, hogy a hagymájukon csak egy fellevél található. Debrecen mellett néhány ezer töves állománya és délen Kelebia mellett a Vajdaságba átnyúló állománya képezi a hazai populációt. Újszentmargita határában az egykori Tilos erdőben tenyészik a pannon csillagvirág. Néhány éve még volt hazánk első természetvédelmi területén, a Debreceni Nagyredőn is nyílt, de sajnos azok a tövek mára a fakitermelés áldozatai lettek. Semmivel nem téveszthető össze a kis fürtökben, 4-10 virágból álló kétlevelű növény. Igaz, hogy csak ritkán nagyobbak egy arasznál, mégis, az erdő alját néhány napra kékre színeznik az ébredező rovarok nem kis örömére.

Konyhás István

 

 

A tatárjuharos sziki erdősztyepp-tölgyesek kis foltjait ma már csak Ohat és Újszentmargita mellett találjuk meg. Felső lombkoronaszintjüket tölgyfajok, az alsót tatárjuhar, mezei juhar és szil alkotják. A cserje- és a lágyszárú szint is hasonlóan gazdag, a kikelettel virágzó odvas keltikével, tavaszi csillagvirággal. A hézagos lombok alatt nő a magyar zergevirág, valamint a fátyolos nőszirom, a tisztásokon pedig a sziki kocsord, réti őszirózsa díszlik. A kidőlt fák helyben korhadnak el, ezzel életfeltételeket teremtve az értékes cincérfajoknak. Előfordul az erdei sikló, erdei fülesbagoly is.

 

 

 

 

Oldal: Természeti értékeink
Újszentmargitai Hagyományőrző, Műemlékvédő és Településfejlesztő Alapítvány - © 2008 - 2024 - ujszentmargitaialapitvany.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat