Adalékok Margita történetéhez

A XI. század végén, a XII. század elején, a mai Koponya - halmon épült fel az a kistemplom, amelynek védõszentje antiochiai Szent Margit volt, ahonnét a település a Szentmargita nevet kapta. A középkori templom körül temetkeztek, s e helyen szántáskor az eke emberi csontokat forgatott ki. Innen eredõ a halom neve, amely a középkori falu emlékét õrzi. Az Árpád - kori település sorsa a török megszállás idején pecsételõdött meg, pusztulását az 1600-as évek elejére teszik. Polgárral együtt 1501-tõl az egri káptalan birtoka.

A török megszállás után Margita lakossága is református hitre tért. Amikor 1608-ban a hajdúkat Polgárra és Szentmargitára is betelepítették, noha néhány család lakott még Margitán, mégis pusztahelyként tartották számon. A hajdú kiváltságot és városi rangot nyert Polgár hajdú lakói a margitai birtokot elsõsorban legelõként és kaszálóként hasznosították, és csak kisebb mértékig szántották. A régi falu határában a kint telelõ jószág számára úgynevezett szállások épültek. Ezek nagyobb ólak voltak, ahol a jószágot õrzõ pásztorok is tartózkodtak. A hajdú város elõljárósága a Margitai nagykiterjedésû erdõt védte, tilalomban tartotta. Ennek az erdõnek ma is használatos Tilalmas neve innét eredõ lehet.

A Rákóczi -féle szabadságharc után megszünt Polgár hajdú kiváltsága és az egri káptalan egykori birtokait, igy Szentmargitát is 1717-ben visszaszerezte. A település ekkor már a Szentmargita - puszta nevet viselte. A hatalmas területen a káptalan fõleg a legeltetésre alapozott állattartásra rendezkedett be. Bödönháton építette ki a majorközpontját és Szentmargita mai helyén voltak a cselédházak, ahová templomot is építtetett. A majorközponthoz a kiegyezés évében /1867/ még harminchét kisebb tanya is tartozott, nagyszámú cselédnépség lakott.

A közigazgatásilag Polgárhoz tartozó nagykiterjedésû puszta " roppant legelõin és rétjein" 1851-ben 412 ember élt, akiknek a száma a XIX. század végén meghaladta az ezer fõt. Az egységes káptalani birtoktest felosztására a második világháború után 1945-ben került sor. A földosztáskor született meg a gondolat, hogy Szentmargita-puszta helyén Újszentmargita néven község létesüljön. Ezért a volt tanyai lakosok között 4290 kh. földet kiosztottak, összesen 615 család részesült a földosztásban. Az egykori káptalani majorközpontban - Bödönháton állami mintagazdaság létesült. Margitához csatolódott Tuka, Nagyszög, Örvényszög népes tanyai lakosságával együtt.

 

 

 

Nem messze van ide Kismargita,

Azt a Tisza környes- körül folyja.

Közepében Koponyasi csárda.

Abban iszik egy betyár magába.

 

Polgár felől jönnek a zsandárok,

Már messziről fénylik a csákójuk.

Elől jön a zsandárok káplárja ,

egyenesen  a csárda ajtóba.

 

Szép csaplárné jó estét, jó estét.

Hát ez a szép pej paripa kié?

Jó bort iszik ennek a gazdája .

Most jött ide nincs egy fél órája.

 

Küldje ki hát ennek a gazdáját,

Nem bántjuk mi csak adja meg magát.

Ki se megyek meg sem adom magam,

Kinek tetszik vigye el a lovam.

 

Én a lovam nem annyira bánom,

Csak a nyerget szerszámot sajnálom.

Nyereg alatt a bugyellárisom.

Abban  hever háromszáz forintom.

 

Százat adtam ezért a pejlóért,

Másik százat rávaló szerszámért.

Harmadikat egy szép barna lányért,

Kit nem adnék  széles e világért.

 

 

 

 

 

 

Szokták mondani: múlt nélkül nincsen jelen, és jelen nélkül nincsen jövő, a jelen és a jövő szilárdságát a saját múlt adhatja, hasonlóan egy házhoz, mely csak akkor lesz hajléka nemzedékeknek, ha falai nem ingoványra épültek. A múlt az, melynek tanulmányozása útmutatást ad nekünk – élőknek –abban, hogyan igazodjunk el napjaink kihívásai közepette, és a múlt szolgál iránytűként jövőnk alakításában. Mert a múlt az, ami megtörtént, s melyből kockázatok nélkül levonhatók a tanulságok: mit és hogyan nem szabad, illetve mit és hogyan érdemes csinálni. A történetekben (a történelemben) pedig fel kell tudnunk fedezni a titkot: minek az eredménye, hogy több mint ezer év után is – sokszor ellenséges érzelmek közepette - ez a kis nép létezik, és sok esetben képes tetteivel, eredményeivel Európa és a világ elismerését kivívni.

Ugyanakkor emlék- és élményvilágával mást jelent a közelmúlt annak, akinek fiatalsága az elmúlt évszázad első felére esett, és mást a mai tizen- vagy huszonéveseknek. Előbbieknek az emlékek megszépítő távolában a pásztor- és passiójátékok rémlenek fel, a citera hangja, a bálok forgataga, a kedves arca a petróleumlámpa sejtelmes fényében, s nem annyira a megerőltető és hosszú munkaidő, a sár, a szegénység. A mai fiatalokat még kevésbé a múltjuk foglalkoztatja, nekik a jelen a fontos és a kérdésekkel teli jövő. Ami azonban kortól és nemtől függetlenül a szülői kötődéshez hasonló érzésekkel tölti el az embert, az a patria, a. szülőföld.

Hortobágy, puszta. Egy táj, mely egyben fogalommá is vált. Messze földről jött idegenek különös és drága optikáikon keresztül vizsgálják a távolt, a szinte érintetlen természet csodáit. De ezek a távcsövek alkalmatlanok arra, hogy láttassák a kemény, embert próbáló világot. Ennek a tájnak az adottságai az itt lakókat sohasem kényeztették el. Ezek az idegenek legtöbbször azt sem tudják, hogy létezik ezen a tájon egy sok száz éves település: Újszentmargita. De ha netán a térképen vagy rajta áthaladva találkoznak is vele, a név nem sokat mond nekik. Pedig hány helységnév vetekedhet vele szépségében?  Bár nevében új, történelme-története sokak számára irigylésre méltóan régi. Ezt bizonyítják a környékbeli régészeti feltárások, de az első hiteles oklevélbeli említése (1271) is. A történelem viharai végig nyomon követhetők a tatárdúlástól Hunyadi Mátyáson, a török hódoltságon, a hajdú korszakon, a kiegyezésen, a világháborúk viharain keresztül napjainkig. Ez az az alap, mely bizonyítja az itt élők „életrevalóságát”, s adhat kellő büszkeséget és önbizalmat, adhat hitet és erőt az eljövendő kihívásokra adandó válaszokhoz.

(Idézet a Szent Margitok öröksége című helytörténeti könyvünkből)

Adalékok Újszentmargita történetéhez:

 

Újszentmargita és környéke története a II. világháború idején

 

http://kuntanya.hupont.hu/

 

 

 

 

 

Oldal: Településtörténet
Újszentmargitai Hagyományőrző, Műemlékvédő és Településfejlesztő Alapítvány - © 2008 - 2024 - ujszentmargitaialapitvany.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat